A mai Barca nem így nézne ki, ha júniusban megnyerte volna a bajnokságot?

De. Ugyanilyen lenne. Az idények végén esedékes analízist nem tudjuk elfelejteni, ez pedig akkor is ugyanarra az eredményre vezetett volna, ha végül nyerünk. Az elmúlt években csak kicsit változtattunk a kereten, mert a játékosok megérdemelték a bizalmat, s nem is volt szükséges drasztikus váltás. De most úgy vettük észre, ez elkerülhetetlen, olyan játékosokat vettünk, akik jelentősen befolyásolják a csapat teljesítményét, közvetlenül hatnak az aktuális kezdőcsapatra.

Akárhogy is van, hányszor jutott eszébe Tamudo gólja?

Tamudo gólja nekem Sobis gólját juttatta eszembe a Betisből. Tamudo és Sobis gólja pedig Getafébe vezettek a 4-0-hoz. Amikor láttuk, hogy a csapat képtelen váltani a szünetbeli 2-0 után, mikor a kupadöntő forgott kockán, azt láttuk, a problémák folytatódni fognak. És így is lett. Az utolsó hónap szenvedés volt, sőt úgy láttam, szorongással is játszottak.

Hogy alakult ki ez a szituáció?

Olyan emberekkel dolgozol, akik fejlődnek, győzelmeket aratnak, címeket nyernek, s ilyenkor könnyű beleesni a magabiztosság csapdájába. És most nem csak a játékosokról beszélek, saját magamról is. Az-az érzés fog el, hogy a csapat annyira erős, annyira jó: „Rendben, most így megy, így állunk, de végül úgyis nyerni fogunk." És persze arra is gondoltunk, hogy Eto'o és Messi visszatér, ezzel pedig visszatér a gyorsaság is, de nem jött.

Volt egy általános önkritika, elsősorban Rijkaard, Laporta és az Ön részéről. Már csak az marad hátra, hogy a csapat megemészti-e ezeket az üzeneteket.

Ez az első, amit meg kell figyelnünk, s aztán folytatnunk is. Reakciót várunk, hogy megvan-e egy bizonyos bűntudatérzés a csapatban, hogy tudatában vagyunk, mi csináltunk valamit rosszul, nem pedig a tehetség hiányzott. Vissza kell szereznünk a régi intenzitást, a munkát, a sikeréhséget, az elhivatottságot, s azt a bizonyos jóleső érzést. Ha van olyan játékos, akiben ezt a váltást nem érezzük, nincs meg ez az érzése belül, meg fogjuk érteni, hogy már nem tud előrelépni. Ezt a dolgot azonnal föl kell fognia a játékosoknak. Az emberek nem még inkább minőségi játékosokat akarnak látni, hanem intenzív munkavégzést. Egy szóban: hozzáállást.

Az új játékosok bemutatásakor, elsősorban Militóén, elmondta, hogy ők fontos csapattagok lesznek a pályán, de mindemellett az öltözőben is.

Igaz, hogy ebből az aspektusból is vizsgáltuk az igazolási kérdést, de végeredményben a felelősségérzés minden játékosból külön-külön kell jöjjön. Minden egyén annak függvényében reagáljon, ami történt. Innentől kezdve pedig a magatartás, melyet az egész öltöző alakít ki, szintén jönni fog. S a teljes csapat jobban fog figyelni minden apróságra minden pillanatban. Talán akkor, ha megnyertük volna a bajnokságot, egyeseknek kétségei lehetnének, de azzal, ami történt, evidenssé vált a helyzet. Kilépsz Barcelonából, s mindenki azt mondja, ti dobtátok el magatoktól a címet, ti veszítettétek el, ez pedig fájó.

Sokat beszélnek a belső törvénykönyvről, mintha az válna az öltöző Bibliájává.

Az egyetlen dolog, ami történt, hogy három évet éltünk végig pénzbüntetések nélkül. Amiről most szó van, hogy ugyanúgy kell tovább dolgozni, amilyen fenyegetések közepette bármely más klubban tették eddig is. A meccs előtti napokon a játékosok vacsorázzanak otthon, hogy 48 órával a meccs előtt ne mozduljanak ki estére, olyan dolgok, melyek mindig léteztek. Ennek a betartása látható kell legyen a következő napokon az edzéseken. Nagyobb fegyelem lesz, de nem lesz egy különleges helyzet. Nem fogunk minden játékos mellé egy rendőrt állítani, de mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy mi forog kockán.

De az elmúlt idényben is sok nagy tét volt, mégis több játékos megszegte a normákat.

Azt kell elérnünk, hogy minden futballista a lehető legjobb állapotban legyen jelen az edzéseken, s tudni, mikor lehet megtenni valamit, s mikor nem. De az is igaz, hogy lesz egy büntető testület, mely megítéli a súlyos vétségeket, hibákat, ebben a szerepben pedig lehet akár egy klub alkalmazott, akár maga a keret egésze. Ez egy olyan döntés, melyet nekik kell meghozniuk, ahogy maguk alakítják ki az időbeosztásukat is, egyik napról a másikra. Ez egy lehetőség, de még nincs teljesen meghatározva a módja. Lényegében bárkiről is legyen szó, vannak dolgok, melyek nem megengedhetők, nem történhetnek meg.

Meddig lényeges a csapatkapitányok szerepköre? Cruyff például őket tette felelőssé a rend betartásáért. Lesznek cserék ezeken a posztokon?

Ezt majd eldönti vagy a csapat vagy az edző. Én nagyon fontosnak tartom a csapatkapitányok szerepét ebben a tekintetben, de a csapat együttes munkája is fontos. Néha nem elég a három csapatkapitány, s egy öttagú játékos bizottsággal kell dolgozni, akikkel elbeszélgetsz napról napra, vagy amikor éppen szükséges. És ezt fogjuk tenni. Az a cél, hogy a keret formáljon meg egy speciális csoportot, mely képviseli, akikkel tudunk beszélni az aktuális kérdésekről, amik éppen hatnak a gárdára. Egy olyan csoport lesz, melynek befolyása van az egész öltözőben, ez rendkívül lényeges lesz számunkra.