„A saint andrews-i fogadtatás csodálatos volt. Az emberek egész Nagy Britanniában nagyon kedvesek. Mindig meleg szívvel fogadnak, s egészen addig figyelmesek, amíg ott tartózkodsz velük. Most is, mióta itt vagyunk, nagyon odafigyeltek ránk, rendkívül kedvesek. A körülmények csodálatosak, s az edzési lehetőségek is hibátlanok. Nekem persze ezek ugyanolyan élmények, mint amiket az egész angliai életem során már tapasztaltam, de meg kell, hogy mondjam, hogyha egy skótnak azt mondod: „olyan, mint egy angol", nem fogja túlságosan boldoggá tenni...

De számomra a bánásmódjuk pontosan olyan jó volt, s amióta itt vagyunk, minden rendben ment. Korábban csak kétszer voltam Skóciában, s akkor is csak Glasgowba mentem, hogy válogatott meccset játsszak.

Az eseményeket tekintve: már több nagy klubban játszottam, s ami a Barcánál történt eddig, pontosan ugyanolyan, mint máshol is volt. Ami nagyon tetszik, az a jó hangulat, ami mindenki között megvan, akár játékosokról beszélünk, akár a technikai csapatról. Amikor egy új helyre érkezel, mindig egy kicsit ideges vagy, éppen ezért nagyon boldog vagyok, mikor tapasztalom, hogy itt mindenki beszél mindenkivel, mindenki jól kijön mindenkivel. S elsősorban az tetszik, hogy mikor eljön a munka ideje, mindenki a feladatokra koncentrál, amikor a nevetés ideje köszönt be, mikor a hotelben vagyunk, mindenki jókedvű, s jól érezzük magunkat. Ez nagyon tetszik.

Ma igazság szerint megérzem kicsit az edzőmeccset, amit játszottunk. Nem arról van szó, hogy elfáradtam volna, de egy dolog csak futni, s egy másik focizni. S ma volt az első eset az elmúlt öt hónapban, hogy edzőmeccset játszottam, hiszen márciustól nem volt erre alkalmam. Ezért beismerem, egy kicsit furcsa érzés volt, mivel még szükségem van némi időre, hogy megérezzem a játékot. A gólszerzés nem érdekel, a legfontosabb az, hogy játsszak. Nem lesz könnyű, de edzenem és dolgoznom kell, hogy játszani tudjak. Aztán pedig majd az edző dönthet, hogy ki játszik. De ma mindenesetre nagyon örültem, hogy ismét focizhattam..

A pihenésre fordítható időszakokban, mint például az uzsonna után, szeretek mindig aludni egy kicsit az előszezonban. Vannak edzések délután is, és a szieszta ideje alatt általában csak azért kapcsolom be a tévét, hogy el tudjak aludni. Most nem nagyon tudnék olvasni, mert amint kinyitnám a könyvet, elaludnék. Amikor elindul a szezon, már jobban formában leszek, akkor már tudok rendszeresen olvasni, vagy internetezni egy kicsit. Most minden pillanatot ki kell használnom még a pihenésre.

A holnapi viszontlátásra,

Thierry Henry"