A Real Madridnak kijár a gratuláció, mert sokszor bizonyította, hogy a Barcelonánál jobban akarja a győzelmet, s elsősorban ezért győzedelmeskedett végül, egy olyan Barca ellen, mely legalább annyi döfést vitt be saját magának idén, mint ellenfeleinek. Ezen természetesen el kell gondolkodni majd a nyáron, meg kell találni a helyes választ arra, miért nem tudott egy jelentősebb trófeát sem nyerni a világ tán legerősebb játékoskerete.

A Nástic számára maximum arról szólt ez a meccs, hogy ne búcsúzzanak nagyon csúnyán az élvonaltól, ezt azonban nem tudták elérni végül, maximum az egyetlen becsületgóljuk szépített valamit az összképen. A Barcelona a meccsen végig dominált, alig engedett lehetőségeket a hazaiaknak, és szerzett öt gólt, ami egyébként nem volt gyakori tőle ebben az idényben. Az első gólt az igen ritkán eredményes Carles Puyol szerezte közelről a 20. percben, a találatot megelőző támadás pedig gyönyörű volt Deco és Messi háromszög kialakítása révén. A második gólban már egyedüli kivitelezőként vett rész Leo Messi, aki ismét csapata tán legjobbja volt, s a 34. percben nagy gólt lőtt ballal, a tizenhatoson kívülről a hosszú sarokba.

Nem kellett sokat várni a harmadik találatra sem, melyet Ronaldinho lőtt szabadrúgásból a 37. percben, és bár a lövése nem volt rossz, Rubén Perez tehetett volna arról, hogy a labda szögletre pattanjon, ám végül csak a hálóba segítette a labdát.

A második félidőben nem volt jelentősebb változás a játék képében már talán a játékosok is fél füllel a rádióközvetítést hallgatták, hogy mi történik Madridban. Mindeközben azért egy újabb Messi gólnak tapsolhatott a publikum, mely igen zavaros körülmények között, végül körülbelül 30 centiméterről esett, természetesen üres kapura.

Majd egy időben a Madrid vezető góljával a Mallorca ellen, a Nástic egy saját gól formájában tette tartalmasabbá a gránátvörös-kék játékosok fájdalmát, melyet Grahn szerzett egy jobb oldali beadást követően. Még egy Zambrotta gólra futotta a Barcelona erejéből a hajrá pillanataiban, a szélső ügyesen lépett ki leshatáron, s mivel mindenki más habozott, ő kihasználta a helyzetét, szépen lőtt a jobb sarokba az ámuldozó védők mellett. Örülni azonban már nem tudott ennek, a Barca csak a becsületéért győzött végül Tarragonában, a bajnoki címét korábban már számtalanszor megnyerhette volna, nem tette. A 38. fordulóban pedig nem osztottak lapot Decóéknak, melyért minden Barca játékos elsősorban saját maga számára tehet szemrehányást.

A bajnoki cím a Real Madridé, a fővárosiaknak gratulálni kell, mert nagy mélységekből álltak föl az idény közben, egységesebbek voltak, mint a Barcelona, motiváltabbak voltak, mint a Barcelona. Ezt a - futballt tekintve kevésbé csillogó - bajnokságot pedig elsősorban ez döntötte el...

Gimnastic de Tarragona-FC Barcelona: 1-5 (0-3)
Tarragona, Nou Estadi
14.600 néző
Vezette: Undiano Mallenco

Nástic: Rubén Pérez; Calvo, Navas, Matellán, Marco; Generelo (Pinilla, 56'), Chabaud, Morales (Merino, 71'); Irurzun, Cuéllar (Grahn, 63') és Portillo

FC Barcelona: Valdés; Zambrotta, Puyol, Thuram (Oleguer, 72'), Gio; Iniesta, Deco (Motta, 71'), Xavi; Messi (Ezquerro, 81'), Eto'o és Ronaldinho

Gólok: 0-1, Puyol (20'), 0-2, Messi (34'), 0-3, Ronaldinho (37'), 0-4, Messi (50'), 1-4, Grahn (82'), 1-5, Zambrotta (90').
Sárga lap: Navas (41')

A mérkőzés legjobbja :Lionel Messi

Ebben a helyzetben alighanem a legkisebb jelentősége sincs annak, hogy ki volt a legjobb a Barcelonában a Nástic ellen, ám mindenképpen jelzésértékű, hogy Lionel Messi már sorozatban nyeri el ezt az apró elismerést, mely a társai gyengeségét, vagy éppen az ő erejét bizonyítja.